A pár napja, 93 éves korában, elhunyt Dr. Barsi Ernő. Néprajzkutató és tanár volt és végtelenül tiszta, alázatos ember, aki egész életét népe hagyományainak gyűjtésével és rendszerezésével, tanításával töltötte.

És ezt nem csak Ernő bácsi elvesztése okán írom, hanem mert hosszú élete során néhányszor keresztezte egymást életpályánk és személyesen győződhettem meg emberségéről, munkamódszereiről.

A kilencvenes évek elején Lengyel Sanyi készített egy dokumentumfilmet róla, amelynek részben én voltam az operatőre. Pl. én vettem fel egy emlékezetes győrsági gyűjtését. Mint még tapasztalatlan, de a néprajz és a gyűjtés iránt nagyon érdeklőként, izgalmas és érdekes volt, hogyan közelíti meg adatközlőit. És akkor szembesültem vele, hogy nem is olyan egyszerű "kiszedni" az adatközlőkből az információkat, hiszen többségük egyáltalán nem tartja érdekesnek saját tudását, sokszor inkább szégyenli és fölöslegesnek tartja beszélni róla, mert azt gondolja, hogy az már nem érdekel senkit. Ezért Ernő bácsi, mint sok más jó gyűjtó sokszor, sőt rengetegszer, éveken át visszajárt alanyaihoz. Így nyerve meg bizalmukat és elhitetve velük, hogy fontos a tudásuk, annak minden apró részlete is akár.

Az itt látható vágatlan nyersanyag Ernő bácsi egy gyimesfelsőloki gyűjtését örökíti meg. Szándékosan nem vágtam meg, hiszen az igazán érdeklődőnek minden elhibázott részlete, kameramozgása is érdekes lehet. A húsz évvel ezelőtt rögzített dolgok, ma már a gyimesi csángóknál sem így vannak. A benne látható személyek többsége ma már nem él. Hatalmas tudásuk egy kis részletét őrzi eme felvétel. Mondanom sem kell, hogy az utódok már sokkal kevesebb dologra emlékeznek.

A gyűjtés előzményéről annyit, hogy az 1990 decemberi román forradalom után közvetlenül, januárban már az addig magyarok elől elzárt, milicistákkal őrzött Gyimesbe, majd Moldvába siettünk Kerényi Robiékkal, akik már akkor nagyon tisztában voltak a csángó kultúra erejével és ősiségével. Engem, mint képrögzítőt vittek magukkal és őket elsősorban a népzenészek érdekelték - Halmágyi Miháky, Tímár Viktor, Tankó Dezső.... Aztán 5-6 éven keresztül, évente többször visszatértem más társakkal (Nesztor Iván, Szolnoki József, Lengyel Sándor) és személyesen több összefoglaló filmet is készítettem róla, megőrizve a felszabaduló és gyorsan változó Gyimes eredeti hangulatait. Mert érdekes probléma az, hogy míg a néprazji gyűjtő az eredetiséget, a múlt értékeit keresi, addig, az addig elzárt és politikailag megnyomorított lakosság a jólétet és világgal való friss kapcsolatokat. És ezt nem róhatjuk fel nekik, mégha ez gyors kultúra és értékvesztéssel, turisztikus jelenségekkel is jár. Mivel azóta is pár évente meglátogatom a gyimesi barátokat, hívnak lakodalmakba vagy csak pihenni, nyugodtan elmondhatom, hogy a mai Gyimes már egészen más, mint a húsz évvel ezelőtti, néprajzi szempontból szinte "mesevilág"-szerű állapotok. Szerencsére közel száz órányi, ehhez hasonló feldolgozatlan nyersanyagom őrzi ezt az időszakot, a megszerkesztett filmeken kívül. Ezért tudtam most előhúzni a gyűjteményből Ernő bácsi gyimesi gyűjtésének porosodó szalagját.

Ernő bácsit - aki elsősorban a környék és Magyarország néprajzi hagyományait gyújtötte -, is izgatta ez a hirtelen feltárult néprajzi kincsebánya, ahol a hagyományok még élőek és nem kell nagy munkával kibánászni őket a lassan feledett múlt emlékei közül. Ebben az esetben személyen tudtam neki segíteni, mert már akkor 73 évesen jött bele a számára teljesen ismeretlen területbe. A gyors beilleszkedéshez segített akkor már három éve építgetett kapcsolatrendszerem, azaz tudtam hova, kikhez kell menni.

A felvételeken látható nagybajszú Tankó Péter bácsit még első utunk sorám, 1991-ben ismertem meg, véletlenül. Február elején a moldvai csángóktól hazafelé jövet, Gyimesfelsőlokon az utcán láttam meg, ahogy ott ballagott, hagyományos gyimesi népviseletben. (Nem a turisták miatt öltözött így, az ő generációja még így járt akkor!) Rögvest fékeztünk és kamerával kiugrottam a kocsiból és szinte kérdezés nélkül elkezdte mondani... Gyakorlatilag pár percben, tömören összefoglalta a gyimesi csángók eredettörténetét a maga archaikus beszédstílusával. Nem tudta mi van a kezemben, mert addig Gyimesben nem sok videókamera fordulhatot meg. Ezért van az, hogy a felvételen jól látszi, hogy folyamatosan jön felém, én pedig próbálok elhátrálni előle, hogy tudjam tartani az élességet és benne maradjon a képben. Főnyeremény  és nyitó/összefoglaló kép lett ez a felvétel a később elkészülő, sok apró gyimesi mozaikból összeálló filmemben - Gyimesi film-üzenet (ide kattintva tekinthető meg.)

Aztán későbbi Gyimesi útjaim során vissza-vissza tértem Péter bácsihoz és családjához és már kedves ismerősként, magyarországi barátként kezeltek. A felvételek készítését ekkor már összekötöttem egy családi nyaralással. 4 és 5 éves gyermekeim könnyen beilleszkedtek a helyi gyerekek közé.

Ernő bácsi itt lubickolhatott, tobzódhatot a rengeteg összegyűjthető hagyomány között. Érdemes megfigyelni, milyen módszeresen és kedves stílusban "szedi ki" az információkat. Személyesen sokat tanultam tőle.

Hartyándi Jenő

Győr, 2013. augusztus 20.