Stefan Kovacs Tickmayer
A zeneszerző, több hangszeren játszó zenész, improvizőr és esszéíró Kovács Tickmayer István 1963-ban született Újvidéken, a Vajdasában, a volt Jugoszlávia területén, magyarnak. 1991 óta Franciaországban él és dolgozik.

Zenei tanulmányai:
Zenei tanulmányainak első éveiben zongorán és bőgőn tanult Újvidéken. Később zeneszerzésből Rudolf Brucci-nál vizsgázott a Zeneakadémián, a hágai Konzervatóriumot Luis Andriessen és Diderick Wagenaar tanítványaként végezte Hollandiában. A rotterdami Konzervatóriumban Witlod Lutoslawki tanította, az ISCM Legyel Szekciójától ösztöndíjat kapott. 1997-től Kurtág Györggyel és Mártával tanul együtt, és Amszterdamban együtt zenél a Kurtág Six Pieces For Trombone & Piano világpremierjén.

Tevékenységek:
1986-ban, még diákként alakult a Tickmayer Formatio, klasszikus zenészek, új jazz és avant-garde rock előadók közreműködésével. A csapat 2001-ig aktívan működött, sok koncertfellépést és koreográfiát hagyva maga után. 

Három éven keresztül Tickmayer a New Symposium magazin szerkesztőségének a tagja, mely társadalmi kérdésekkel, művészettel, kultúrával foglalkozik Újvidéken. Ebben az időszakban segédkezett és szervezői feladatot is ellátott több kortárs művészeti, zenei fesztiválon. 1988-ban nyári művészeti táborban tanított egy improvizációs, zeneszerző táborban Szombathelyen. 

Hét éves együttműködésük alatt a legtöbb jelentős európai és nem európai színházi fesztiválon fellépett Nagy József (Joseph Nadj) világhírű koreográfus orleani új színházával, mint az együttes zenésze, zeneszerzője és hangmérnöke.

Tickmayer adaptálta a jól ismert regényt Aleksandar Tisma: The Book of Blam mint zenei színházi darab, amit 1997-ben mutattak be Amsterdamban. 

Gidon Kremer meghívása alapján Tickmayer a Kammermusikfest Lockenhaus 2003-as rendezvényén meghívott előadóként vett részt, csakúgy mint 2009-ben a Kremerata Baltica Festial siguldai eseményén, Lettországban ahol számos szerzeménye bemutatásra került, világpremierként. Az Art Omi-n is fellépett vendégelőadóként (USA, 1999) és a Civitella Ranieri Center-ben (Olaszország/USA, 2007).

Együttműködések:
Zeneműveit előadták többek között Gidon Kremer, Martha Argerich, Kremerata Baltica, Keller Quartet, David Geringas, Roman Kofman, Yuri Bashmet (karmesterként), Tatiana Vassilieva, Khatia, Bunaitishvili, Alexei Ogrintchouk, The Moskow Solists, The Netherlands Wind Ensemble, De Volharding, Seattle Chamber Players, Magyar Szimfónikus Zenekar, Le Concert Impromptu és még sokan mások is.

Improvizőrként és nem-klasszikus zemészként is sok zenésszel és zenekarral játszott együtt, például: Chris Cutler , Fred Frith , Robert Drake , Valentin Clastrier, Wu Fei, Peter Kowald, Szabados György, Paul Termos , Grencsó Istvan, Dresch Mihály ; The Science Group (ő az egyik alapítótag és dalszerző is) és a Thinking Plague .

Számos zeneművet írt Iva Bittova, a Kremerata Baltica és The Netherlands Wind Esemble számára is.

www.tickmayer.com

GERÖLY TAMÁS

Geröly Tamás dobos, ütőhangszeres a Dresch Quartetben továbbá Szabados György zenekarában tűnt fel a 80-as években, de olyan korai jazz formációk is a nevéhez fűzednek, mint a pont Grencsó Istvánnal életre keltett, kőszegi Masina. A 90-es évek végétől a Dél-alföldi Szaxofon együttes zenészeként játszott sokat, illetve a Tartos zenekarban moldvai-gyimesi népzenét. Közreműködései közül kiemelkedőek Gadó Gáborral készített lemezei.

Az Erkel Ferenc Zeneművészeti Szakközépiskola tanára. Valószínűleg ez is közrejátszik abban, hogy egyre többet szerepel fiatal, pályájukat most kezdő, tehetséges zenészekkel, melyek közül napjainkban legjobban kiemelkedik a ZZAJ.

GRENCSÓ ISTVÁN

Grencsó István szaxofonos és fuvolista a magyar avantgard jazz egyik kiemelkedő alakja. Pályafutása 1979-ben, a Masina Jazz Csoport megalapításával indult, szélesebb körű ismertségre pedig az 1980-as években Szabados György partnereként tett szert. 1984-ben hozta létre a Kollektívát, amely azóta is elsőszámú zenekara. Ezzel a folyton változó formációval tíz albumot jelentetett meg, közülük legfontosabbak a Plays Monk (1996), a Villa Negra (1997), a Fekete kenyér (1999), a 7 Ének az utolsó mohikánoknak (2000) és a Dream Car (2003).

Grencsó repertoárja rendkívül sokszínű, a zeneszerzőt a formai változtatások mesterének tartják. Improvizatív zenei kísérletei mellett feldolgozott számtalan jazz-standardet, aktuális divatirányzatoktól függetlenül játszott pop-, rock- és ethno zenét, újraértelmezte a hatvanas évekbeli magyar tánczenéket, sanzonokat, komponált klasszikus zenébe hajló szvitet. Játszik a a Kampec Doloresszel, állandó tagja a Szabados György vezette MAKUZ-nak és az elektronikát is alkalmazó Budbudas-nak. Az utóbbi időben többször is fellépett a marokkói gyökerű Gnawa Trióval, illetve saját neobeat együttesével, az AMA-val, valamint együttműködött a noise rockot játszó Pozvakowski zenekarral.