SZENT LAJOS NAPI KÖZÖSSÉGI ÜNNEP

MNKZ (Mediawave Nyitott Kamarazenekar) a francia Alpokban

Miquéu Montanaro - a Mediawave Nyitott Kamarazenekar vezetője - meghívására vettünk részt az általa sokat emlegetett, de általunk elmondásából előzetesen kevéssé megértett közösségi ünnepen. Miquéu, azaz "Misi bácsi" előzetes elmesélése ugyan nagyon izgató és csábító volt, de közel sem teljesen érthető számunkra. Mármint az ottani magashegyi környezeti és életmódbeli körülmények előzetes ismerete nélkül. A mi magyar vagy kisalföldi világunkban a magas hegyek csak a lakótelepi posztereken jelentek meg korábban, legfeljebb a Bakony lankái formájában. Vendéglátó helyszínünkön, a olasz-francia határ menti Alpokban azonban az 1000-2500 méter közti terepviszonyok és a ma is tömegesen űzött pásztorkultúra a normális, mint a térségben nagyjából egyetlen megélhetést nyújtó legeltető tevékenység. Amiből meglepő módon fiatalok is tömegesen élnek, mert az állami támogatások miatt megéri és kemény munkával ugyan, de jól jövedelmez. Mindezeket persze mi előzetesen nem tudtuk, hanem mindenféle fesztiválokhoz szokott magyarként az gondoltuk, hogy ez is egyfajta fesztivál lesz, "turista cucc". Hogy mennyire nem, hanem az aktív pásztorok és rokonaik, barátaik, valamint a település (Aurent) egykori lakóinak és leszármazottjainak közösségi ünnepe, azt csak ott értettük meg. És ezért ragadtunk mobilt és rögzítettük minél módszeresebben az ott történteket, mert annyira szokatlan volt számunkra az emberek ilyetén, azaz aktív közösségi működése. Aurentről, a pici - talán 20 ház van benne - magas hegyek közt megbúvó, csak gyalog és jelenleg kvaddal, régen öszvérrel megközelíthető faluról röviden annyit, hogy középkori település és a francia és szárd királyság határállomása volt Olaszország létrehozása előtt. Az első világháború után elkezdett elnéptelenedni, de nehéz megközelíthetősége miatt egy nagy és fontos francia partizánközponttá vált a német megszállás alatt. A második világháború után teljesen elnéptelenedett, de az utóbbi évtizedekben az eredeti tulajdonosok és leszármazottjaik - nyári lakként - elkezdték felújítgatni a közben lepusztult házakat. Mára minden ház - különböző szinten -, de meg lett mentve és nem adják el külső személyeknek. Minden év augusztus 24-25-én ellenben - Szent Louis/Lajos napjára - a régi lakók és barátaik visszatérnek és közösen ünnepelnek. Az ünneplésből hiányoznak a nálunk megszokott búcsús és fesztiválos elemek. Semmilyen üzleti tevékenység nincs jelen, csak tisztán közösségi jelenségek - beszélgetés, evés-ivás, petang, mise. És láthatólag mégis mindenki jól érzi magát. Külön meg kell emlékeznünk a Montanaro család, hiszen magyarul jól beszélő két fia és lánya, valamint menye és unokája is aktív résztvevője volt közösségnek és egyfajta magyar szigetet képezve abban. Dokumentációnk e hangulatot próbálta megőrizni és megmutatni példaként, hogy így is lehet! Az általunk behurcolt betegség ugyan többünket rendesen megviselt, én pl. a végére döltem ki, ezért még el kellett szenvednem egy rám erőltetett vendéglátói kedvességet, kvaddal vittek fel a 400 méterrel magasabban lévő fennsíkra, ahol a kisbuszunk várt, míg a többiek gyalogoltak. Előzetesen én is kedvességnek gondoltam ezt, aki már ült utasként, minimál fogódzkodási lehetőséggel ilyen eszközön szakadékos és erősen zötyögős terepen, az tudja miről beszélek. A dokumentációban Daniss-Bodó Eszter járt elől. Az ő szorgalma, érzékenysége és lelkesedése segített ilyen részlesen megőzizni az ott történteket. E mobil road moviet a bőséges anyag miatt, fejezetekre bontva tesszük közzé.  

a turné résztvevői:

Móser Ádám - tangóharmonika

Fajkusz Attila - hegedű

Krokovay Nóra - cselló

Kormos Levente - gitár

Deésy Gábor "Kacsa" és Erzsi - sofőr, szakács

Daniss-Bodó Eszter - dokumentátor

Hartyándi Jenő - dokumentátor