www.mediawave.hu | www.mediawavefestival.hu | www.romerhaz.eu | www.passportcontrol.eu | www.filmfundgyor.eu
Nézettség: 0
Látogatás: 75
Jakab és Jeromos estek - "LÍRÁMBÓL KIKELEK” – EMLÉKEZŐ EST GÉHER ISTVÁNRA - Magyar Műfordítók Egyesülete
Átlag: 0 (0 szavazat)
Magyarország
E-mail Kedvenc lista
5 4 3 2 1 0 1 2 3 4 5
komoly
vicces
unalmas
izgalmas
mély
felületes
érzelmes
erőszakos
0 szavazat
= átlag   = szavazatod

A műfordítók évente megrendezett „Jakab és Jeromos” estjét ezúttal a MEGY idén elhunyt elnöke, Géher István emlékének ajánlottuk.

Nyitott Műhely

Budapest, 2012. szeptember 30.

 

/Irodalmi Jelen/

 

Géher István költő, műfordító, irodalomtörténész professzor keze alatt számos nemzedék nőtt fel és tanulta meg, hogyan közelítsen a művekhez, az ókori klasszikusoktól Shakespearen át a modern irodalomig. „Az itt-lét lényegét fogalmazza meg. S nem csupán az alkotásban, de magában az emberi jelenlétben is” – írja róla Mányoki Endre az Irodalmi Jelenen olvasható emlékezésében. Ez az itt-lét lengte be azt a szomorúan különlegessé lett estet, melyen szinte tapintható volt a költő jelenléte, ha ez már csak megidézett szellemét jelentette is.

 

„Négy hete még úgy tudtam, Istvánnal együtt ülünk majd itt, egymás verseit olvassuk és beszélgetünk” – mondta köszöntőjében az egykori tanítvány és műfordító-költő kolléga, Lázár Júlia. És mintha csak erre felelne nem sokkal később, a felolvasás során elhangzó egyik Géher István-verssor: „Négy hetem elment, lírámból kikelek”. Ő maga is érezte élete végének közeledtét: „Gondolj rám és kérd a sorsot, ne engedjen meghalni” – idézte Lázár Júlia egykori tanára hozzá intézett szavait. S bár e kívánság nem teljesült, az est mégis megvalósult, a versek megszólaltak, és felidézték őt, aki papírra vetette őket. „Ívet építettem, ahogy tőle tanultam” – mondta Lázár Júlia a felolvasóest szerkezetéről szólva, melyben tisztán csak a művek szólaltak meg, cím nélkül, folyamatosan, hét kötetből válogatva. A szövegek úgy követték egymást egy-egy költőbarát, kolléga, volt tanítvány tolmácsolásában, „hogy az ő vitatkozó énjei beszéljenek hozzánk” – fogalmazott Lázár Júlia.

 

 

A felolvasásláncot Nádasdy Ádám nyitotta, aki nem csak Shakespeare-fordításai révén és mint egyetemi tanár, de költőként is kollégája Géher Istvánnak. Az ad suam sortem elhangzása után vette át a szót az elhangzott műveket felelgetve, mintegy párbeszédként felolvasó Vallai Péter színművész és Takács Ferenc irodalomtörténész-egyetemi tanár. Verses dialógusuk kötetről-kötetre haladt, s az elhangzó művek sorát bizonyos pontokon, egy-egy közbeékelődő láncszemként díszítette Imreh András, Szabó T. Anna, Ferencz Győző, Gerevich András és Pór Péter felolvasása. Az utolsó kötet, a Polgár Istók dialógusba szerkesztett részletei előtt az ad spiriti ancillam, afflicte-t szakaszonként adta elő Lázár Júlia, Szlukovényi Kata és Mesterházi Mónika. Az est lezárásaként az ad se ipsum-ot hallgathattuk meg, új hangként és egyben búcsúszóként Schein Gábor olvasta fel.

 

 

 

Az elhangzó művek és részletek nem csak Géher István lényét idézték meg, de egy sokoldalú, a felszabadult játékosságtól a rezignált életbölcsességig versbe foglalt életműbe is betekintést adtak. Ahogy társadalmi szerepeiben – az apaságtól kezdve a tanári hivatáson át a belső magányban alkotó költőig –, Géher István verseiben is számos területen alakította hitelesen önmagát. Mindenkinek mást-mást üzen: látni lehetett a figyelő-hallgató arcok reakcióin is. A közönség soraiban nyomdokaiba lépő gyermekei, G. István László költő-műfordító és Kállay G. Katalin irodalomtörténész is hallgatták műveit.

 

 

„Vígan szól ez a nótás kicsi sors” – így az egyik sora, és csakugyan: még a halál közelét érző búcsúverseibe is sok mosolyt fakasztó bölcsesség vegyült. Nem beszélve társadalmi szatíráiról, vagy a létezés abszurdumán ironizáló sorairól. „Még munkásőr is voltam harminc éve, tizenkét percig.” Olykor keserűbb: „Akit idetett a sors magyarnak, abból rendszerint ép ember nem lesz.” De a vers nála minden, újra és újra visszakanyarodik a központi kérdéshez: „Istené a vers, akármi hívta létre (…) / ajkam benne fürdetem.” Mesterien megfaragott, klasszikus metrumok kerültek ki keze alól, szinte táncra perdülnek a sorai, a ritmika által mindig becsempészte a játékosságot a legmélyebb gondolati lírába is. „A vers ünnep, amibe belehalhatunk.” Majd legvégül a búcsúmondatok:


„meddig? (szép-e a vég?) tudni lehet, hogy nekem is lejár

a vadász kora, mert elfut a vad. hűlt nyoma: falkaszag –

farkasfog bekerít, rám vicsorít … nincs kegyelem, ha majd

kihullott fogaim végül is elvétik az őz nyakát.”

Rendező
Hartyándi Jenő

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 



Elérhetőség
Magyar Műfordítók Egyesülete
E-mail:
Ossza meg ismerőseivel:
Film adatok
Film adatok

Rendező: Hartyándi Jenő

128 min. 2012, színes, szöveges, magyar

E-mail:

E-mail:

Operatőr: Koronczi Endre

Vágó: Hartyándi Jenő

Kérjük, írja meg véleményét
Név: Szöveg:
E-mail:
Kérjük, írja ide a képen látható karaktereket:



0.17203 sec