www.mediawave.hu | www.mediawavefestival.hu | www.romerhaz.eu | www.passportcontrol.eu | www.filmfundgyor.eu
Nézettség: 0
Látogatás: 359
A NÁSIK FÖLDJÉN - Naplófilm - 1.nap - MEDIAWAVE turné Belső-Dél-Kínában - PASSPORT CONTROL 25
Átlag: 0 (0 szavazat)
ON THE LAND OF NAXIS - Film diary - 1st day - MEDIAWAVE tour in the Inner South China - PASSPORT CONTROL 25
Kína / Magyarország
E-mail Kedvenc lista
5 4 3 2 1 0 1 2 3 4 5
komoly
vicces
unalmas
izgalmas
mély
felületes
érzelmes
erőszakos
0 szavazat
= átlag   = szavazatod

Élményekben, fotó- és videódokumentációban gazdagon ért haza a MEDIAWAVE csapat a Tibet határvidékéről, a Belső-Dél-Kínai Lijiang (ejtsd: Lityang) városából és környékéről. Az utazáshoz az apropót az idei MEDIAWAVE Fesztiválon járt lijiangi kulturális csoport - muzsikusok, képzőművészek, filmesek - meghívása adta.
 

A csapat tagjai Both Miklós muzsikus-énekes, Kovács Norbert "Cimbi" táncos-énekes, Csillik Dilára, a Magyar-Ázsia Társaság elnöke, Jávorszky Béla újságíró és felesége, Kovács Éva, valamint a csapat mozgását és zenei erdményeit rögzítő stáb Jörg Tibor hangmérnök és Hartyándi Jenő operatőr, Mediawave fesztiváligazgató voltak. A turnét a Passport Control Ifjúsági Műhelysorozat részeként valósítottuk meg.


A csapatnak komoly vendéglátástban volt része a világörökség rangot elnyert, gyönyörű egykori teakaravánközpont városkában (1,5millió lakosú). A többségében násik (tibeti népcsoport) lakta környék kultúrárában való eligazodást Wujiang festő (a Rómer ház színpadhátterének alkotója) és a városban letelepedett Nagy Henrik, hazánkfia segítette.

 

A film mellé olvasd el

Jávorszky Béla Szilárd naplójá-t

(naponként bontásban)

olyan többlet információkat és történeteket tartalmaz, amelyeket a kamera nem örökített meg.

www.jbsz.hu

 

1. nap – 2012.09.30., vasárnap

 

Nem a legjobb előjelekkel landoltunk Chongqingban, Szecsuán és Jünnan tartományokban az elmúlt hetekben földrengésekről, tartós esőzésekről, földcsuszamlásokról érkeztek hírek. Mindez persze nem rettentette vissza harcedzett kulturális különítményüket, de tény, hogy tizenpár órás repülés és az ilyenkor elmaradhatatlan jetlag mellett nem épp arra vágytunk, hogy még a kiszámíthatatlan elemekkel is birkóznunk kelljen útközben.
 

Elvben kisbusz várt ránk a kijáratnál, baráti szálak szervezték oda, hogy aztán a következő két napban elvigyen minket az ezerháromszáz kilométerre lévő Lijiangba. Hegyeken, völgyeken és a holdközép ünnep miatt totálisan túlcsordult utakon át. Elvben tehát ott várt, sofőrje kezében a Mediawave felirattal, még tanakodtunk is előtte, hogy latin betűkkel vagy kínai írásjelekkel lesz-e rá odabiggyesztve a szöveg. De mint később bőségesen megtapasztaltuk, Kínában a tervezés és a gyakorlat ritkásan keveredik köszönőviszonyba egymással. Úgyhogy bizony nem várt ott ránk senki más, csak a hűvös hajnal és a gomolygó pára.
 

Holdközép ünnepén távolsági busszal vagy vonattal eleve reménytelennek tűnt a próbálkozás, maradt hát a repülő, meg az összeszorított fog. Hogy hátha. Vagy ha nem, hát keresünk a közelben egy szállodát, utána egy közeli helyszíni hőforrást, beleülünk, oszt kibontjuk a magukkal hozott pálinkás butykosokat. S megálmodjuk magunknak Lijiangot.
 

De szerencsére bejött a hátha. Némi kérdezősködés és mutogatás mentén eljutottunk ahhoz a pulthoz, ahol közel egy órát várakozhattunk, míg a két akkurátus kínai adminisztrátor kislány ki-be nyitogatta, ide-oda rakosgatta a nehezen értelmezhető útlevelet, próbálta belőle kisilabizálni a neveket, karakterről karakterre aprólékosan haladva, komputerbe ütögetve, közben folyamatosan újra és újra csekkolva. Cserébe azonban három órával később már repülhettünk is Lijiang felé az amúgy totálisan teltházas gépen. De csak azt követően, hogy előtte a váróban hosszasan kiélvezhettük Richard Clayderman döbbenetes indulatokat is kiváltani képes zongorajátékát.

 

*

 

Másfél órával később – zuhogó esőben, két hegyvonulat között – landoltunk Lijiangban. Ahol többek között a Rómer ház színpadhátterének alkotója, Wu Jiang festő, a városban letelepedett, a kilencvenes évek dereka óta Kínában élő Nagy Henrik és annak Kara névre hallgató golden retrieverje várt bennünket.
 

Korábban helyi barátaink telefonon feltették a kérdést: szállodában vagy ismerősöknél laknánk-e szívesebben. Egyöntetűen az utóbbira bólintottunk. Mire az előbbit kaptuk. Az ilyesmihez Kínában illik hozzászokni. Így kerültünk az óvárostól nem messze lévő, latin betűs átírásban nem létező nevű hotelbe, mely európai standardokhoz nehezen mérhető, de elfogadható színvonalú és viszonylag tiszta volt.
 

Reggel óta ólmos fáradtság kerülgetett mindenkit, de tudtuk, legalább este 8-ig ki kell bírni ébren. Hogy ne az éjszaka közepén ébredjünk. Így cucc le, és irány egy szimpatikus környékbeli kifőzde. Előtte azonban pénzváltás, ami itt, Lijiangban közel sem annyira rutinfeladat. Egyfelől kizárólag bankokban lehet, másrészt kétféle adatpapírt teleírva. Miközben szorgalmasan körmöltünk és reménykedve várakoztunk az ügyféltérben, a bank szépen ránkzáródott. Leereszkedett a fémrács, shotgunos, golyóálló mellényes biztonsági őrök jöttek-mentek, nagy ívben negligálva bennünket. A végén aztán – mintegy angolosan – a hátsó bejáraton keresztül távozhattunk.
 

Egy közeli muzulmán étteremben kötöttünk ki. Ahol ugyan nem lehetett alkoholt kapni, de Wu Jiangét megoldották: egy környező boltból 10 darab egydekás argotóval (helyi pálinka) tértek vissza. Miközben fertőtlenítettünk, hosszasan hozták a fogásokat. Fűszerek, ízek, szagok, hangulatok. Szavakkal úgyis leírhatatlan.

 

*

 

Másnap délben újabb kulináris menet – ezúttal az idei Mediawave-et megjárt örökké vidám nási fiú hívott meg. Újfent komoly falatoktól roskadt az asztal. Középen halak. Ez errefelé a gazdagság szimbóluma. Mellettük pedig az itt kitüntetett csemegének számító sült bogarak. Kellő nyitottsággal közeledtünk feléjük. Nem okoztak csalódást.
 

Később előkerült házigazdánk házi főzésű pálinkája (teáskannában hozták!), ami inkább átmenetet jelentett a pálinka és a likőr között, valami fán termő bogyóból készült, az egyszerűség kedvéért fogjuk rá, szederből. Roppant mód színezett mindent. Így a legvégén a mohóbbak lilás fogakkal vigyorogtak egymásra. Adott pillanatban Cimbi felkapta a közelben álló, a piacon nemrég vásárolt kerámia köcsögét, és ütögetni kezdte. Both Miki kínai szavakat tanult a vendéglátótól. Miközben ők is, mások is lelkesen bólogattak és koccintgattak.
 

Meg kellett állapítanunk: mégiscsak van, amikor szép az élet.

 

*

 

Este a násik által üzemeltetett 2416 klubban kötöttünk ki. Mint a neve mutatja, a tengerszinthez képest 2416 méter magasan. Ez volt az első alkalom, de idővel számos további követte. A mostani zártkörűnek számított, és amolyan showcase-szé formálódott: főként olyan művészek váltották egymást a színpadon, akik potenciálisan bekerülhetnek a Mediawave jövő évi programjába. Többek között itt bukkant fel először WangXiao (magunk között csak Dzsingisz kánnak hívtuk), aki főként e környéken viszonylag ritka torokhangjával bűvölt el minket. Plusz egy szemüveges, háromhúros hangszeren játszó fickó, akivel a végén – Both Mikivel és egy helyi gitárossal megtámogatva – roppant elementárisat örömzenéltek. Szavakba megint nehezen önthető. Ahogy ott körbe ülve az akusztikai környezet egészen átváltozott. Ahogy a bal fülemben felől a zene szólt, a jobban pedig Dzsingisz hangja rezonált, de nemcsak a dobhártyámon, hanem az egész testemben, különösen a mellkasban és gyomor tájt.
Amúgy egész este folyt a barátkozás. Csorgott a tibeti és a sunyali argoto (ez a mi pálinkánk). Meg a Happy Hours sör. A végén pedig, meglepetésként, Dilara is bevetette magát: felöltötte ujgur-ruháját és gépzenére táncra perdült. Nem győztünk ámulni, hogy a nyakát miként tudja oldalirányba így mozgatni. A végén még Jenő is elégedetten csettinthetett: „Dilara, te vagy a mi titkos ászunk”.
Két óra elmúlt, mire hazaértünk. A szálló rácsa lehúzva, ajtaja becsukva. Henrik azonban ismerte a dörgést: csak nyitni és húzni kell mindent. Idővel a házinéni is felbukkant, álmos szemekkel, pizsamában. Ezúttal nem mosolygott.

 

Rendező
Hartyándi Jenő

függetlenfilmes

MEDIAWAVE fesztiváligazgató


szül.:

Győr, 1956.03.13.


filmográfia:

katt ide!

  

e-mail:

hartyandi@gmail.com


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 



Elérhetőség
MEDIAWAVE Alapítvány
E-mail:
Ossza meg ismerőseivel:
Film adatok
Film adatok

Rendező: Hartyándi Jenő

90 min. 2012, színes, szöveges, magyar nyelv, angol nyelv, kínai nyelv, nási nyelv, angol nyelv felírattal

E-mail:

E-mail:

Operatőr: Hartyándi Jenő

Vágó: Hartyándi Jenő

Szereplők: Hang, Sound by: Jörg Tibor,

Kérjük, írja meg véleményét
Név: Szöveg:
E-mail:
Kérjük, írja ide a képen látható karaktereket:



0.28716 sec