"A bevándorló öreg ember képe a társadalomnak nevezett torz tükörben, ahogyan önmaga megtalálására irányuló, beteljesítetlen felfedezése folytatódik." - A film története főként a karmikus ciklus alapja körül forog, amelyet a főszereplő szürreális és pszichológiai útja ábrázol, s egész lényegét egy idézet adja - „Próbáld felfedezni, ki vagyok a megválasztott szavaimbólk és színeimből”, amely a film fő filozófiai hányadosa, valamint a főszereplő belső hangja. A főszereplő sodródik egy formából a másikba, majd egy abszolútra mutatják, ahol saját filozófiáját teljesíti, de nem mutat ki egészet, mivel egyetlen szó (párbeszéd) sem tükrözi filozófiáját.