A zenei műhely vezető Montanaro nehezen tudta beilleszteni a késve érkező kurd zenekat a műhelybe, akik előtte még sosem jártak Európában. A karsi  (kelet-Törökország) Európa Filmfesztiválon (2003) fedeztük fel őket, amikor egy vendégeknek szánt buliban hallottuk meg az énekes és töröksipos, furulyás Rasim Kaya izgalmasan lüktető előadását, amely eretedi kurd népzene. Aztán elhívtuk őket.

Mindenesetre Montanaro zseniálisan oldotta meg a helyzetet, amit a műhelyben résztvevő többi muzsikusnak sem árult el. A műhely zárókoncert végén, a kialakuló vastapsba hozta be őket  a közönség háta mögül, ezzel végletekig felkorbácsolva a hangulatot. AZtán 10 perc játék után a muzsikusok, akikhez eddigre már csatlakoztak a többiek is, muzsikálva kivonultak a zsinagóga udvarra és ott kezdődött a dokumentáción látható, egy udvarnyi embert megtáncoltató mulatság. Itt a 2004-es fesztivál szinten minden vendége felfedezhető táncos helyzetben: zsűritagok, nemzetközi filmrendezők, munkatársak, stb.

vezető:

Miquéu Montanaro (FRA)

résztvevők:

Dikanda együttes (POL)

Paniks együttes (SRB)

Écsi Gyöngyi (SLK) - ének

Bognár Szilvia (HUN) - ének

Szania Iszmagilova (baskir/RUS) - ének

Majoros Gyula (HUN) - duda

Montanaro nagyon szereti a workshop műfajt. Több éve kísérletezik fesztiválunkon is különbözõ zenészekkel. Úgy érezzük most egy nagyon erõs csapatot kapott szárnyai alá. A Dikanda volt a tavalyi fesztivál legnagyobb sikert aratott zenekara, a Paniks pedig a nagy felfedezettje. A rutinos Écsi Gyöngyi és a friss nagy tehetség Bognár Szilvi, na meg az Úzgin Üveres Majoros Gyula ugyan a paletta más-más  oldala, de Montanaro tudott egységet és hangulatot teremteni velük a még romos öreg zsinagóga falai közé.